A sztereotípiák és a megjelenés

A sztereotípia még inkább torzít, ha nem saját tapasztalataink útján, hanem mások által (például szüleink, barátaink, a média) közvetített módon tesszük magunkévá.A sztereotipizálás történhet úgy is, hogy mások viselkedésének okait próbáljuk megfejteni. Ilyenkor túllépünk az adott helyzet adta információkon és vélelmezzük, hogy az adott cselekvésnek mi az oka. Egészen más okokat feltételezünk például egy kisgyerek sírása, vagy egy felnőtt ember sírása láttán, csupán azért, mert tapasztalataink szerint a kisgyerekek minden apróság miatt sírva fakadnak, míg a felnőttek ritkán (általában nagy baj esetén) könnyeznek.

A sztereotípiák végtelen számú csoportjának néhány jellemző területe:
- a faji, etnikai alapú csoportosítás,
- politikai értékrend alapján történő csoportosítás,
- a társadalmi osztály alapján történő csoportosítás,
- a nemi csoportosítás,
- az életkor szerinti csoportosítás,
- a foglalkozás alapján történő csoportosítás,
- a megjelenés alapján történő csoportosítás stb.

A csoporthoz tartozás lehet akarattól független (pl. etnikai, nemi hovatartozás) és lehet önként vállalt (pl. foglalkozási, politikai stb.). Az előítélet lehet pozitív és negatív irányú is. Mindkét esetben jellemző:

-           az érzelmi viszonyulás (elfogultság),

-          túláltalánosítás - az előzetes ítéleteken az új, ez előzetes ítéletnek ellentmondó információk sem változtatnak

A negatív előítéletek fokozatai (G. W. Allport):

-          szóbeli megnyilatkozás – (szerencsére a legtöbb negatív sztereotípia ezen a szinten marad)

-          elkerülés

-          hátrányos megkülönböztetés

-          testi erőszak

-          fizikai megsemmisítés

Vegyük szemügyre a megjelenésre vonatkozó sztereotípiák jellemzőit! A megjelenésnek, mint a sztereotípia tárgyának léteznek akarattól függő, de önként vállalt elemei is. Az, hogy milyen alkattal, bőr és szemszínnel rendelkezünk, milyen magasak vagyunk, tőlünk független adottság. Se szeri, se száma a testmagasságra, testsúlyra, hajszínre, izomzatra vonatkozó előítéleteknek. Mindannyian ismerjük például a szőke nőkre, vagy az izomagyú férfiakra vonatkozó, nem éppen ízléses tréfákat.  Még elkeserítőbb a mozgássérültekkel, vagy fogyatékos emberekkel kapcsolatos előítéletek mennyisége és elterjedtsége. A megjelenés ez utóbbi aspektusára később, egy különálló cikkben még visszatérek.

Vannak a megjelenésnek olyan tényezői is, melyeket mi választunk meg. Ilyen lehet - többek között - az öltözködési stílus, a hajviselet, vagy a viselkedés. Az öltözködéssel kapcsolatos sztereotípiákról képet kaphatsz egy 2004-ben, a Bogazici Egyetemen (Törökország) végzett kutatásból.

A vizsgálat keretében 25 egyetemistát kérdeztek meg (13 nőt és 12 férfit). A kérdésekre adott válaszok alapján kiderült, hogy az öltözködést mindenki fontos önkifejező eszköznek találja, mellyel hatni akarunk másokra, másrészt az öltözködést az összetartozás, a közösséghez való igazodás igénye is vezérli. A megkérdezettek túlnyomó többsége szerint a ruha főbb funkciói közé tartozik a szépség kiemelése és a testi hibák elfedése is, ugyanakkor a kényelmet is fontos szempontnak tekintjük.

A legtöbb megkérdezett egyetértett abban is, hogy a nők több időt fordítanak az öltözködésre és a megjelenés számukra fontosabb, mint a férfiak számára.

A felmérés második részében 6 fénykép alapján kérdezték ki az alanyokat. A képeken különböző stílusban öltözött nők és férfiak voltak láthatók, de arcuk nem volt felismerhető. A megkérdezettek hasonló korúnak, foglalkozásúnak, társadalmi státuszúnak ítélték meg a képen szereplőket, csupán az öltözetük alapján.

Mint láthatod, ez a kis felmérés az öltözködéssel kapcsolatos sztereotípiák jelenlétét igazolta.

2009-ben Magyarországon a Gfk Hungária-Ipsos felmérése többek között arra kereste a választ, hogy a magyar emberek mennyire érdeklődnek a divat, az öltözködési trendek iránt.

Forrás: Médiapiac

A vizsgálatból kiderült, hogy a magyar lakosságot reprezentáló megkérdezettek 61 százaléka számára fontos az öltözködés és csupán 12 százalékuk teljesen közönyös a divat iránt. 52 százaléknyian úgy nyilatkoztak, hogy egyéniségüknek megfelelően, de nem a legutolsó divat szerint öltözködnek. A válaszadók 36 százaléka úgy ítélte meg, hogy az öltözet „árulkodik” a viselőjéről.  A felmérés készítői az öltözködéssel kapcsolatos attitűdjeik alapján különböző típusokba sorolták a megkérdezetteket:

26% - rajong a márkákért, függetlenül az ártól (jellemzően 15-29 éves férfiak)

13% - érdekli minden, ami trendi, az ár nem számít (jellemzően fiatal nők)

22% - követi a divatot, de az ár-érték arányt sem hagyja figyelmen kívül (jellemzően 30-59 éves nők)

27% -  a kényelem és az olcsóság a fő szempont a ruhavásárlásnál (zömében 40 feletti férfiak)

12% - a divat és az öltözködés egyáltalán nem érdekli őket (jellemzően 60 feletti férfiak)

Az első három kategóriába tartozók zömében  magasan kvalifikáltak, Budapesten, vagy más nagyvárosban élnek. Az összes megkérdezett 61 százaléka tartozik ebbe a három csoportba.

Mint láthatod, az öltözködéssel kapcsolatos sztereotípiák itt is jelen vannak. Napjainkban általában nem okoznak nagyobb konfliktust és érzelmi megnyilvánulást az öltözködéssel kapcsolatos előítéletek. Kultúránkban a közgondolkodás toleránsabbá vált az öltözködési szokások tekintetben, számos egymástól jócskán különböző öltözködési stílus elfogadott.

Nem volt ez mindig így! Az 1960-as években például jelentős nemzedéki konfliktus keletkezett a fiatal fiúk hosszúra növesztett hajából és a farmernadrág viseléséből. Számos munkahelyen és iskolában nem nézték jó szemmel azt sem, ha a nők nadrágot viseltek. Ma ezen már csak mosolygunk. Protokoll és vallási előírások persze bizonyos helyzetekben ma is szabályozzák az öltözködést. Erről is lesz szó a későbbiekben!

Ha merev szabályok és mély előítéletek nem is befolyásolják az öltözködést, sztereotípiák akadnak jócskán a megjelenéssel kapcsolatban. Öltözködési stílusod kiválasztásánál ez utóbbiakat végig kell gondolnod és a számodra kedvező benyomás kialakítására kell törekedned.

***