A férfiszerepek változása

Az utóbbi három évtizedben egyre több férfi érzi úgy, hogy a sok, egymásnak ellentmondó elvárásnak képtelen megfelelni. Akár a hagyományos, akár a modern férfiszerepet kívánja betölteni, nagy árat kell fizetnie érte. Ebben az írásban arról olvashatsz, hogy a szakemberek hogyan látják a férfiszerepek változását.

A teremtés koronája egészen a XVIII. század végéig dominásn szerepet játszott a magyar társadalomban. A nőket másodrendű, mondhatni alacsonyabb rendű lényként kezelték. A XIX. század első éveitől kezdve azonban a nők egyre több jogegyenlőségért harcoló csoportot hoztak létre, tanulási és munkalehetőségeket, politikai jogokat követeltek. A második világháború után minden 18. életévét betöltött nő választójogot kapott és valamennyi felsőoktatási intézmény kapui megnyíltak a gyengébbik nem előtt.

A nők jogainak, esélyegyenlőségének érvényesítése ma már intézményes keretek között folyik mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Bár a hatékonyságot illetően megoszlanak a vélemények, annyi bizonyos, hogy a nőszervezetek és az őket támogató egyéb szervezetek és intézmények az elmúlt másfél évszázad során hatalmas utat tettek meg a női emancipáció területén. A nők helyet követelnek maguknak az élet „férfiak uralta” területein, és bebizonyítják, hogy semmivel nem gyengébbek a másik nemnél.

Mivel férfiak és nők nemi szerepei szoros kölcsönhatásban állnak egymással, a férfiak számára sem maradt más hátra, mint alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Azonban a társadalmi változások nyomán, az egykor egyértelmű normák helyébe tisztázatlan elvárások kerültek, megnehezítve az alkalmazkodást. Számos egyetemes és még több speciális probléma vár megoldásra a férfiak társadalomban betöltött szerepeit illetően.

A férfitársadalom különböző korosztályai különféleképpen reagálnak a
változásokra. Az idősebbek ragaszkodnak a hagyományos férfiszerepekhez, ellenzik a női egyenjogúságot és a modern férfiszerepeket elutasítják. A középkorúak szenvednek leginkább a szerepváltozásoktól. Ambivalens érzésekkel viseltetnek a változó nemi szerepekkel kapcsolatban.

Gyakran szenvednek lelki zavaroktól, sokan közülük egzisztenciális válságban vannak. Nehezen alkalmazkodnak a női elvárásokhoz és a modern férfiszerepekhez, veszteségként élik meg azt. Megpróbálnak manőverezni a konzervtív és a modern szerepelvárások között és a „macho” életstílusról álmodoznak. A fiatalok között vannak, akik valódi társai szeretnének lenni a nőknek. Elvetik a hagyományos férfi szerepeket és új lehetőségek után kutatnak. Vannak olyan fiatal férfiak is, akik passzívan alkalmazkodnak az emancipált nőkhöz, gyakorlatilag szerepet cserélnek velük és női tevékenységeket végeznek. Megint mások kihasználják a megváltozott körülmények adta lehetőségeket úgy, hogy aránytalanul sok terhet raknak a nők vállára, például hagyják, hogy a munka mellett a házimunka és a gyermeknevelés is kizárólag a nőkre háruljon.[1].

A férfiak, a nőkhöz hasonlóan, világszerte egyre több mozgalmat indítanak jogaik érvényesítének érdekében. Vannak férfiszervezetek, melyek a nőmozgalmakkal együttműködve a hagyományos férfiszerepek lebontásáért és a szerepváltozások okozta lelki és egészségügyi problémák megoldásáért harcolnak. Egyes férfimozgalmak a hagyományos férfiszerepek visszaállítását, megőrzését tűzik zászlajukra.

A társadálmi nemek kutatása (Gender Studies) nyugaton ma már a társadalomtudományok szerves része, erős intézményrendszerrel, míg Magyarországon csak a ’90-es évek óta foglalkoztatja a társadalomtudósokat a nemi szerepek kutatása. A tudományos kutatók érdeklődése a XX. század végén megnőtt a férfi szociológiai szerepe, annak változásai iránt is (men’s studies, maszkulinizmus). 1997-ben az UNESCO védnöksége alatt rendeztek konferenciát „A férfiszerepek és a férfiasság jelentőségéről egy békés kultúra megteremtésében” címmel. Chilében a latin-amerikai férfiproblémákról szerveztek konferenciát. Japánban, ahol nemrég alapítottak „férfiközpontot”, számos vitát rendeztek a férfiasság változásának témakörében. 1998-ban a skandináv országok férfikutatási koordinátorokat neveztek ki.


Pierre Bourdieu francia szociológus professzor, aki a férfikutatások előfutára volt, még úgy vélte, hogy a felnőtt férfi viselkedését az uralkodás ösztönösen meglévő vágya irányítja. Napjaink férfikutatásainak fő iránya nem a férfiasság biológiai hátterének vizsgálata, inkább a férfilét sokféleségének és a férfiszerep változásának hangsúlyozása.

A férfiak jogaiért küzdők egyik jeles képviselője, John Irwin amerikai professzor „A férfiak felszabadítása” című könyvében a következőképpen látja az „erősebbik nem” helyzetét: A férfiakkal már a gyermekkortól másképpen bánik a környezete, mint a nőkkel. A gyermekversektől a különböző ideológiákig a férfit úgy ábrázolják, mint aki eredendően agresszív és erőszakos, aki nem ugyanúgy érzékeny a fájdalomra, mint a nők, vagy mint akinek szexualitása kényszeres. Irwin úgy véli, a férfit gyengének tartja a társadalom, ha kimutatja fájdalmát (legyen az fizikai, vagy lelki). A fiúcsecsemőt ritkábban dédelgeti anyja, mint a kislányt és már a kisfiútól elvárják, hogy sérüléseiből „ nem csináljon nagy ügyet”, ellenkező esetben „nyafogósnak” minősítik. Lehetséges, hogy ezek az igen korán elszenvedett traumák is hozzájárulnak, hogy a férfiakat erőszakosabbak, agresszívabbak, mint a nők. A kamasz fiút „szexuálisan támadónak” tartja környezete, ugyanakkor a társdalom várja el, hogy a kapcsolatok kezdeményezője a férfi legyen. Környezete igazán csak azt a fiút tekinti érett férfinak, aki szexuális hódításokat tud felmutatni. Felnőtté válva elvárják a férfitól, hogy anyagi sikereket érjen el, így aztán, ha nem tud többet felmutatni, mint szülei, vagy egyáltalán nem talál munkát, úgy érzi, férfiként mondott csődöt. A férfi felelősséggel tartozik nem csupán magáért, hanem családjáért, gyermekeiért, hazájáért. A felelősség súlya alatt egyesek összeroppannak, mások elutasítják a felelősséget. A férfit gyakran azzal tartják távol gyermeküktől, hogy gyermeknevelésre alkalmatlannak tartják, a gyermeknevelést önmagában nem tartja férfiasnak a társadalom. A gyermekelhelyezéskor az a fő szempont, hogy a gyermeknek anya kell. John Irwin szerint az apára tulajdonképpen csak azért van szükség, hogy anyagi biztonságot teremtsen utódainak.

 A férfi identitás kialakulása, társadalmi szemszögből, két tengely köré rendeződik. Az egyik a többi férfi részéről történő elfogadás, a másik a nők felé fordulás. Ez a két tengely azonban manapság gyakran egymásnak ellentmondó viselkedést kíván a férfiaktól. Például a „férfiak világában” a férfitárs nem lehet nyitott, gyengéd, vagy sebezhető, míg a nők sok esetben ezeket a tulajdonságokat várják tőlük.[2.]

 „A munkanélküliség, az egzisztenciális problémák, az identitáskrízisek és az ezekből eredő reménytelenség érzése elsősorban férfiaknál észlelhetők. A család felbomlása, az ebből eredő magányosság érzése, a szociális hanyatlás, valamint a munka területén ellátott funkciók elvesztése a férfiaknak kifejezetten érzékeny pontjai.”…” Mindez jelentős probléma az egész nyugati világ számára, de a kelet-európai országokban még drámaibb a helyzet. Ezekben a markáns változásokon keresztülment társadalmakban elsősorban a férfiak számára nehéz megfelelni a saját maguk és mások  által támasztott elvárásoknak, így a hagyományos, családfenntartó férfi szerepének, mely egy korábbi, más módon struktúrált társadalomból származik”

 

Vissza
Helló, Keszler Ágnes vagyok, a te stílustanácsadód

Helló, Keszler Ágnes vagyok, a te stílustanácsadód

Ha a blogom egyik bejegyzése ragadta meg a figyelmedet és most jársz először a honlapomon, engedd meg, hogy bemutatkozzam!
2010 óta foglalkozom stílustanácsadással, emellett sminkes is vagyok. Több ezer elégedett ügyfél és számtalan szakértői megbízás áll a hátam mögött.
A stílustanácsadáson túl 25 éves kommunikációs tapasztalatom van, így nem csupán stylistként közelítem meg a hozzám fordulók adottságait, hanem kommunikációs szakemberként is. Számos ügyfelem nem csak a megjelenésében kér tanácsot, hanem a cége, vállalkozása arculatának kialakításában, vagy megújításában is.
info@kommunikacio-stilus.hu +36 20 475 4977
ISMERKEDJ MEG AZ ÉN MÓDSZEREMMEL!

ISMERKEDJ MEG AZ ÉN MÓDSZEREMMEL!

Ha stílustanácsadót keresel, érdemes körültekintően választanod, hogy az igényeidnek megfelelő szolgáltatást kapj. Hogy mi az én módszerem és miért érdemes engem választanod, megtudhatod ebből a tájékoztató füzetből.

Fekete Márta

"Szeretném megköszönni a szakértő segítséget és maximális odafigyelést! Igazán értékelt embernek éreztem magam a nálad töltött órákban és ez az érzés aztán egész nap elkísért. Nagyon büszkén viseltem a sminket, sokan meg is dicsértek, hogy milyen szép. Este sajnáltam is lemosni."

Gáspár Andrea

"Hálásan köszönöm a velem töltött sok idődet, igazán élveztem minden percét! Az összerakott anyag óriási segítségemre lesz. A rengeteg információtól, amit kaptam, csak úgy zsong a fejem. :)"

Hlaváta Gyöngyi

"Nagyon köszönöm, még életemben nem volt ilyen jó sminkem, remélem én is el tudom majd készíteni! Nagyon jól éreztem magam Nálad."