Hogyan észlelünk másokat? Hogyan észlelnek mások minket?
Amikor megjelenésünk, stílusunk kialakításán fáradozunk, tulajdonképpen azt szeretnénk befolyásolni, hogy mások hogyan észleljenek bennünket, milyennek lássanak, mit gondoljanak rólunk. Nézzük most meg az érem másik oldalát, az észlelés és a benyomásalkotás folyamatát!
Az emberek észlelése nem egyszerű feladat, mivel másodpercek alatt kell eldöntenünk, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk: félnünk kell tőlük, barátságosnak, vagy közömbösnek tekinthetjük őket első benyomásunk alapján. Olyan tulajdonságokra, vagy állapotokra kell ilyenkor következtetnünk, melyeket szemmel nem láthatunk (pl. jó, vagy rossz szándék, jellem, aktuális lelkiállapot stb.). Embertársaink megítélése tehát bonyolult folyamat, melyben nagy a tévedés kockázata. Nehezíti a dolgunkat az is, hogy életünk során számos előítéletet, vagy más befolyásoló attitűdöt elraktározunk, ami megakadályozza az objektív ítéletalkotást. (Ha például magunkhoz hasonlónak ítéljük a másik embert, hajlamosak vagyunk bizalommal lenni iránta). A nehézségek ellenére többnyire jól elboldogulunk embertársaink között. De vajon hogy csináljuk?
1. A mimika értelmezése
Kutatások igazolták, hogy az emberek ösztönösen felismerik mások mimikája, arckifejezése alapján az alapérzelmeket, (például a bánatot, a haragot, az élvezetet, a félelmet, az undort, a meglepetést). Ezeket az arckifejezéseket kultúrától függetlenül, mindenki egyformán értelmezi. A valós helyzetekben természetesen általában nem egy szimpla érzelem tükröződik az arcunkon, de az adott szituáció segít az értelmezésben.
2. A személyiségvonások értelmezése
A személyiségvonások felmérésének pontosságában jelentős egyéni eltérések vannak. Sokan jó emberismerőnek bizonyulnak, míg vannak, akik nehezen igazodnak el mások személyiségének megítélésében. A személyiségvonások felmérését nehezíti, hogy az emberek nem mindig viselkednek következetesen, például hangulatától függően, lehet valaki hol nagyon barátságos, hol pedig mogorva. Ugyanakkor a megfigyelő aktuális lelkiállapota is befolyásolja a másokról való ítéletalkotást (például, ha rossz hangulatban vagyunk, hajlamosak vagyunk másokat rosszabb tulajdonságokkal felruházni). Nagy segítség a személyészlelésben, ha ismerjük annak a csoportnak a jellemzőit, amelyhez a „megfigyelt” ember tartozik, de ezek a „leegyszerűsített képletek” nem feltétlenül érvényesek mindenkire, aki a csoporthoz tartozik, így félrevezető is lehet. A téves és túlságosan leegyszerűsítő tipizáláshoz, más szóval sztereotípiához szélsőséges esetekben erős érzelmek is kötődnek, lehetetlenné téve az objektív ítéletalkotást. A sztereotípiákról a későbbiekben részletesen is írok majd.
Összességében elmondható tehát, hogy az észlelés pontossága függ az észlelő lelkiállapotától, beállítódottságától, a célszemély viselkedésétől és az adott helyzettől, melyben a megfigyelés történik.
2.1. A burkolt személyiségelméletek
Az emberekkel való kapcsolataink során mindannyian elképzeléseket alakítunk ki (nem mindig tudatosan) az emberi tulajdonságok és jellemvonások rendszeréről. Például feltételezzük, hogy egy nagyhangú, harsány fiatalember egyszersmind bátor is. Erre is azért van szükségünk, hogy könnyebben eligazodjunk az emberekkel való kapcsolatainkban. Az azonos kultúrán belül élő emberek burkolt személyiségelméletei nagyon hasonlítanak egymáshoz.
2.2. Tipológiák
Észleléseinket nem önmagukban raktározzuk el, hanem különböző sémákba rendezzük, osztályozzuk azokat. Ez segíti az új információk értelmezését. A személyészlelések is így zajlanak, különböző típusokba soroljuk az embereket (például munkamániások, művész lelkek, feministák stb.). Minél közelebb áll egy adott személy például a tipikus „munkamániáshoz”, annál könnyebben alakítunk ki róla benyomást. Azonban, ha valakit már besoroltunk ebbe a típusba, hajlamosak vagyunk azokat az információkat észlelni, amelyek megerősítik a jellemző vonásokat és figyelmen kívül hagyjuk az ennek ellentmondó információkat, így torzítva az összképet.
3. A benyomás kialakulásának összetevői
Azokat az információkat, melyeket másokról szerzünk nem önmagukban értelmezzük, az adott helyzet, a körülmények, a környezet befolyásolják azokat.
A benyomás kialakulásának vannak torzító tényezői, így például a jó tulajdonságokhoz jókat, a rossz tulajdonságokhoz rosszakat társítunk. Ha valakiről tudjuk, hogy segítőkész, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mondjuk, rábízhatjuk a lakásunk eladását is, pedig nem tudjuk, hogy rendelkezik-e az ehhez szükséges készségekkel. Ugyanígy a vonzó külsőt is összekapcsoljuk a jó tulajdonságokkal és feltételezzük, hogy a szép arc mögött magas intelligencia-szintet találunk. Köztudott az is, hogy az első benyomás milyen nagy hatással van ránk. Később nehezen változtatunk a másikról kialakult elképzelésünkön, különösen, ha azok negatív benyomások. Ennek oka, hogy a későbbi információkra már nem fordítunk annyi figyelmet. Nyilvánvaló negatív impulzusok hiányában hajlunk rá, hogy a másik emberről jót feltételezzünk.
Talán a legérdekesebb torzító tényező az „önbeteljesítő jóslat”, amikor előzetes elképzeléseink vannak arról az embertársunkról, akivel kapcsolatba lépünk. Az előzetes elképzelések befolyásolják a hozzáállásunkat, ami aztán partnerünk viselkedésére is hatással lesz. Így végül megfigyelésünk tárgya prekoncepciónknak megfelelően fog viselkedni.
***
