Kontraszt hatások - II. Önmagában való kontraszt
A kontrasztokról szóló sorozatot a világos-sötét kontraszt után most a színkontrasztokkal folytatjuk. Míg a világos-sötét kontrasztnál csupán a színek világossági, vagy sötétségi értéke volt a mérvadó, most a színek, a színek tulajdonságai és egymásra gyakorolt hatásuk kerül előtérbe.
Az önmagában való kontraszt a legegyszerűbb színkontraszt. Lényege, hogy a telített, tiszta színek egymással vibráló, tarka, mozgalmas hatást keltenek. A három alapszín alkotja a legerősebb, legharsogóbb kontrasztot, ezt kiegészíthetjük még a feketével és a fehérrel.
Biztosan megfigyelted már, hogy egyes emberekre azonnal felfigyelünk, odavonzzák a tekintetünket a telített természetes színeik. Legerősebben az élénk színtípusoknál (élénk tél, élénk tavasz) érvényesül az önmagában való kontraszt, de az összes tél típusnál erős kontraszt hatás érvényesül.
Minden telített színből képezhető önmagában való kontraszt, ám minél messzebb kerülnek az alapszínektől, annál gyengébb lesz a színhangzat kontrasztértéke. Azok a színtípusok, melyekre leginkább a telítetlen színek jellemzőek, természetesen gyenge kontrasztértéket produkálnak.
Az önmagában való színkontrasztot általában túlságosan erősnek ítéli meg mindenki. Tapasztalatom szerint még az élénk színtípusba tartozók is idegenkednek ettől a vibráló színhangzattól, pedig számukra valóban előnyös a kontrasztos összhatás.
***
